Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Heinrich Schütz

2011.07.20

heinrich-schutz.jpegHeinrich Schütz

Heinrich Schütz (Kostritz, 1585. október 8. – Drezda, 1672. november 6.) az egyik legjelentősebb 17. századi német barokk zeneszerző.

Élete

1585-ben Köstritzben született patrícius családban. Születési dátuma talán 1585, de csak a keresztelőről van dátum. Nagybátyja a császár titkárja volt. Halála után a Schütz család Weissenfelsbe költözött. A kasseli őrgróf magához vette az udvarba fiúénekesnek Schützöt. A marburgi egyetemen jogi tanulmányokba kezdett, majd a kasseli őrgróf ösztöndíjából Velencébe utazott zeneszerzést tanulni 1609-ben. Velencében a zenei élet vezető egyénisége Giovanni Gabrieli volt. Schütz is az ő tanítvány lett.

Huszonnyolc éves korában tért vissza Weissenfelsbe, ahol házitanítói állást vállalt. Egyetemi tanulmányit Lipcsében folyatta, ezután Kasselben az udvar másodorgonistája. 1613-ban a kasseli őrgróf magával vitte egy ünnepségre Drezdába. Schütz szereplésével elnyerte II. János György választófejedelem tetszését, aki állást ajánlott neki. Ezután halálig a fejedelem alkalmazottja volt. Megújította Drezda zenei életét. 1619-ben megházasodott, házasságával megteremtette az anyagi biztonságát. 1627-ben került bemutatásra Dafne című operája, amely az első német nyelvű opera volt, de sajnos nem maradt fenn: zenéje egy tűzvészben elpusztult.

1628-ban ismét Velencébe utazott. A velencei zenei élet új vezetője Claudio Monteverdi volt, megszűnt az egyházzene egyeduralma, a színpadi zene vette át a vezető szerepet. Bár Monteverdi az opera első nagy mestere volt, Schützöt elsősorban egyházzenei művei érdekelték. Schütz ekkor komponálta a Symphoniae Sacre első két kötetét. A lagúnák városát 1629-ben hagyta el.

Szászországban a harmincéves háború nagy pusztításokat vitt végbe az 1630-as években. Schütz egymás után vesztette el rokonait és barátait. A drezdai capella sorsa is rosszra fordult. A fizetések elmaradoztak, a zenészek és az énekesek közül sokan tovább álltak. 1633-ban Schütz szabadságot kért és a dán király udvarába utazott. Itt ekkoriban jelentős zenei élet folyt, John Dowland mellett dolgozhatott. Fontos ünnepségekre komponált Schütz, mint például a dán király Christian esküvőjére. 1635-ben tért vissza Drezdába, de 1637-ben ismét szabadságot kért a háborús viszonyok miatt, és visszautazott Dániába.

Hatvanadik életévét betöltve Schütz vágyott a nyugdíjazására, de kérvényeit sorra elutasították. Az állandó társadalmi intrikák, szakmai harcok, valamint az olasz és francia kultúra túlburjánzása nagyon elkedvetlenítette az idős Schützöt. Élete végéig harcolt a német zene háttérbeszorulása ellen.

Közben lezárult nagy háború és a drezdai viszonyok is megjavultak. 1650-ben újra nagyszabású opera-balett előadásra került sor a szász udvarban, és a capella is ismét kiegészült zenészekkel. 1655 meghalt a választófejedelem és az új fejedelem végre engedélyezi Schütz visszavonulását. A mester nagy erőkkel komponált tovább, 1664-ben megírta a Karácsonyi oratóriumot, 1671-ben a Német Magnificatot.

Utolsó éveiben szétosztotta vagyonát rokonai között, kéziratait a drezdai capellára hagyta. Testi bántalmak gyötörték, hallása is megromlott. 1672. november 6-án hunyt el Drezdában.
Munkássága [szerkesztés]

Schütz elsősorban a vokális zene területén alkotott maradandót. Főleg egyház zenei kompozíciók szerzője, akadnak világi témájú művei is. 1619-ben jelenik meg nyomtatásban első jelentősebb műve a Die Psalmen Davids. A gyűjtemény darabjai Giovanni Gabrielli zsoltárkoncertjeinek a hatását mutatják, de a zsoltárok mellett Schütz feldolgozott egyéb bibliai és templomi szövegeket is. A megzenésítéseket a több szólamúság jellemzi. Schütz az előszóban is utal a stylo recitativo-ra, amely a Német-római Birodalom területén ebben a műben kerül először alkalmazásra. Lipcsei tanulmányai alatt zenésített meg Cornelius Becker lipcsei professzor zsoltárait. A dallamok nagy része Schütz saját munkája. A zenét a korai protestantizmus koráldallamaihoz igazította. Egyházi koncert gyűjteménye a Symponiae sacrae három kötetben jelent meg, Monteverdinél folytatott tanulmányait követően. Az I. rész a Vulgátából, a többi a német bibliai és templomi énekekből veszi szövegét.

1623-ban adja ki Feltámadás-históriáját. A megzenésítés alapja Lukács, Máté és János evangéliumából készült válogatás. A műben fellelhető a tudatos hagyományőrzés és a modernség egyaránt. A szereplők szinte mindig két szólamban szólalnak meg, jellemző, hogy a szerző a régi motetta technikát alkalmazza. Cantione sacre című latin nyelvű motetta gyűjteménye két ével később születik meg. A mű egyházi kamarazene liturgikus funkció nélkül. Az olasz madrigál hatása érezhető: a szóértelmezés forma alkotó, a dallamot, a harmóniát és a szólamszerkesztést meghatározó erő. Másik jelentős oratóriuma a Die sieben Worte Jesu Christi. A mű szólistákra, ötszólamú kórusra íródott zenekari kísérettel. A meditatív stílus jegyeket állítja előtérbe. A művet 1855-ben fedezi fel Otto Kade és ezzel veszi kezdetét a 19. századi Schütz reneszánsz. A szerző oratóriumai között megtaláljuk Lukács, Máté és János evangéliumának is a megzenésítését passió formában.

Shcütz a német opera atyának is tekinthető, amennyiben megkomponálta a Daphnét, a legrégebbi ismert német operát. Sajnos a darabnak csak a szövegkönyve maradt az utókorra. Ennek alapja Rinuccini pastorál-drámája, amelyet Itáliában többek között Jacopo Peri is megzenésített. Shcütz szövegkönyvírója az elbeszélő jellegű szöveget erősen dramatizálva készítette el a német librettót.
Művei: [szerkesztés]

    Oratóriumok.
        Feltámadás 1623
        Die sieber wate Jesu Christ 1645 körül
        Lukács-passió 1653
        Máté-passió 1665
        Lukács-passió 1666
        Karácsonyi történet 1664

    Madrigálok, motetták:
        Il primo libro de madrigali 1611
        Glisteicke chor-musik 1648

    Egyházzene:
        Psalmen Davids (1. kötet) 1619
        Cantiones sacrae 1625
        Psalmen Davids (2. kötet) 1628
        Symphoniae sacrae (1. kötet) 1629
        Musikalische Exequien 1636
        Kleine geistliche Konzerte (1. könyv) 1636
        Symphoniae sacrae (2. könyv) 1647
        Geistliche Chor-Music 1648
        Symphoniae sacrae (3. kötet) 1650
        Zwölf geistliche Gesänge 1657
        Psalmen Davids (a 2. könyv átdolgozása) 1661
        Magnificat