Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Giovanni Pierluigi da Palestrina

2011.07.20

palestrinau.jpegGiovanni Pierluigi da Palestrina

Giovanni Pierluigi da Palestrina (Palestrina, 1525. február 3. és 1526. február 2. között – Róma, 1594. február 2.) zeneszerző, a reneszánsz templomi zene kiemelkedő képviselője.
Giovanni Pierluigi da Palestrina.


Életrajza

Palestrinában született, egy Róma melletti kisvárosban, amely abban az időben a Pápai Állam része volt. Nevét szülőhelyéről kölcsönözte, a család valódi neve Sante volt. Palestrina másik felvett neve Gianetto volt, ezt világi szerzeményeinél használta. Születési dátumát illetően nincsenek pontos források, mert a város összes feljegyzése megsemmisült 1577-ben, amikor az porig égett. Gyermekkorában (1537-ben) Rómába került, ahol öt évig a Santa Maria Maggiore bazilika kóristája volt. Mesterei Rubino Mallapert és Firmin Le Bel voltak. 1547-ben megnősült, felesége Lucrezia di Goriva volt, akitől három gyermeke született. Húszéves korában a palestrinai katedrális orgonistája és karmestere lett, majd 1551-ben kinevezték a Szent Péter-bazilika Gyula-kápolnájának karmesterévé. Pártfogója III. Gyula pápa volt. 1554-ben adták ki miséinek első könyvét, amit a pápának ajánlott. Később Lassus utódaként a lateráni San Giovanni-templom, majd a Santa Maria Maggiore karmestere lett, közben pedig Ipolito d'Este kardinálisnál is zeneigazgató volt. 1560 körül írta híres Improperiáit, ami elnyerte IV. Pius pápa tetszését is. A művet ettől kezdve a mai napig minden húsvétkor elénekli a pápai kórus.

Az 1580-as római pestisnek Palestrina egész családja áldozatul esett. Egy ideig azt fontolgatta, hogy papnak áll, de nemsokára újra nősült. Egy Virginia Dormuli nevű jómódú özvegyet vett el, akinek a szőrmekereskedését ezután ő vezette. 1571-ben ismét a Gyula-kápolna karmesterévé nevezték ki, és itt működött a továbbiakban, egészen haláláig. 1594-ben halt meg Rómában, mellhártyagyulladásban.


Munkássága

Termékeny komponista volt. Több száz munkát hagyott ránk , többek között 104 misét, több mint 300 motettát, 68 offertóriumot, 72 himnuszt, 140 madrigált, 4 vagy 5 siralmi éneket, 35 magnificatot, és számos más művet. Miséi saját hazájában az első nemzeti vallási zeneművek voltak (leghíresebb a patrónusának, II. Marcell pápának ajánlott Missa papae Marcelli): Itáliában eddig a templomi zenét főleg Spanyolországból, Franciaországból vagy Hollandiából ismerhették, az ottani szerzők alkotásai révén. Művészi teljesítményének köszönhetően már életében is mérhetetlenül népszerű volt, de halála után elismertsége még tovább növekedett. Tevékenysége az ellenreformáció idejére esett. A tridenti zsinat gyakorlatilag tiltotta a többszólamúságot a templomi zenében, de Palestrina több művében kiállt a többszólamú (nem összetévesztendő a polifóniával!) zene mellett, a zsinatnak írt – de II. Marcell pápának dedikált – miséjében demonstrálta, hogy a többszólamúság is kifejezheti a történet vallásos üzenetét. A zsinat megenyhült, és emiatt Palestrinát a templomi zene „megmentőjének” is tartják.